Vasvári HírmondóHírplacc (2)Nyílt térValóra vált a fafaragó álma

Esélyegyenlő(tlen)ség, avagy gondolatok az Esélyegyenlőség Napján

Fogyatékosnak, halmozottan hátrányos helyzetűnek lenni már önmagában is embert próbáló feladat. A többségi társadalom részéről megmutatkozó közöny, megvetés, a helyzet kezelésének mikéntjéből eredő tudatlanság még tovább ront azoknak az embereknek az életminőségén, akik nap, mint nap kénytelenek megküzdeni testi, lelki, szellemi, gazdasági hiányosságaikból adódó nehézségeikkel.

A fogyatékos emberek életének küzdelmeit csak azok ismerik igazán, akik velük együtt élnek és adott esetben gondoskodnak róluk. Megannyi könny, félelem, szenvedés, fájdalom jellemzi mindennapjaikat. Ugyanakkor gyakorta kénytelenek szembesülni a tehetetlenséggel, a megbecsülés hiányával, a megélhetésük bizonytalanságával, kiszámíthatatlanságával. Az életüket befolyásoló politikai döntéseket olyan emberek hozzák meg, akiknek nincs rálátása ezekre a nehézségekre. Többnyire egészséges, jól szituált, dolgozó nők és férfiak döntenek sérültek sorsának alakulásáról anélkül, hogy bármi fogalmuk lenne arról, milyen is lehet fogyatékosként létezni, segélyen tengődni, vakon egyedül elindulni, kerekes székkel lépcsőt „mászni”, süketen nem hallani a világot.

A magyar politikai élet szerepelői sorozatosan figyelmen kívül hagyják azokat a lehetőségeket, amelyekkel ténylegesen megkönnyíthetnék és az emberi léthez méltóbbá tehetnék e nem kis számú közösség sorsát. Ma, amikor az okos, szép, gazdag polgár a megbecsülendő a legfensőbb szinteken, a szegény, fogyatékos, bizonyos képességek és készségek híján lévő ember tökéletes kitaszítottságot élhet meg, gyakorlatilag csupán azt érzékeli a világból, hogy nemkívánatos személy a saját hazájában. Az átlagos, de egészséges magyar honpolgár veszélyeztetve érzi magát vak, siket, mozgássérült, szellemi fogyatékos társaságában, mert fogalma sincs arról, miképpen közeledjék embertársához egy ilyen szituációban. Ez valahogy kimaradt a szocializációjából és inkább igyekszik tudomást sem venni arról, hogy viselkedése mennyire megalázó és sértő mások számára.  Annyira el van magától szállva egy bizonyos társadalmi réteg, hogy már azokat az eseményeket sem képesek észrevenni, amikor nagyszerű, példaértékű teljesítményeket nyújtanak olyan emberek, akiknek még a leghétköznapibb cselekvés is lehetetlennek, elérhetetlennek tűnik.

Nem a hangzatos, ám hamis esélyegyenlőség szóvirágainak hirdetésére van most szükség, hanem az igazságos esélyteremtésre és a szolidaritásra. A hátrányos helyzetben élőket pozitív diszkriminációval lehet felemelni, alapvetően jobban kell velük bánni, nem azonos módon, mint a gazdagabbakkal, épebbekkel, szerencsésebbekkel. Ne álszent módon biztosítsunk a startvonalon helyet a hátrányos helyzetbe került embereknek, hanem versenyen kívül nyújtsunk lehetőséget ahhoz, hogy kibontakoztathassák tehetségüket, képességüket és biztosítsuk számukra ezáltal életfeltételeik önálló megteremtését! Ahhoz, hogy a hátrányos élethelyzetben lévő embertársaink társadalmi esélyei növekedjenek, kivételes bánásmódban kell őket részesítenünk.

Különbséget kell tennünk az esélyegyenlőség és az egyenlő esélyek között. E szerint az esélyegyenlőség elsősorban az egyenlő hozzáférés azonos módon való biztosítását (más szóval az egyenlő bánásmódot) jelenti. Így lehet megelőzni, hogy embercsoportok kirekesztődjenek a különböző lehetőségekhez való hozzáférésből. Az egyenlő esélyek biztosítása ezen is túlmutat. Azt mondja ki, hogy a valódi esélyegyenlőség létrejöttéhez szükséges olyan feltételek megteremtése, melyek nemcsak látszatra, hanem eszközökkel támogatottan teremtik meg a hozzáférést. Vagyis tenni kell azért, hogy mindenkinek valóban lehetősége legyen a felkínált javakból részesülni.

A Független Életért elnevezésű nemzetközi szervezet felhívása nyomán 1992. május 5-én rendezték meg először Magyarországon a mozgássérült emberek figyelemfelhívó napját az esélyegyenlőségért. Azóta már a világnaphoz a mozgásukban korlátozottakon kívül szép számmal csatlakoztak olyanok, akik a legkülönbözőbb testi, lelki, szellemi hátrányokkal élik az átlagosnál jóval nehezebb életüket.

Ez a nap ma róluk, értük szól.

Pedig minden napnak róluk is kellene szólnia…

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 56 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére