Vasvári HírmondóKincsesláda (2)PillérekAz "értékes" Vasvári Zúzoslé

Katonák kellettek a hazának

Benyusz Marcell történész ünnepi beszéde a szoboravató ünnepségen  -  2015. április 24-én

 

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1935. június 2-án (vasárnap) virág- és zászlóerdőre ébredt Büdszentmihály lakossága. A reggeli órákban már elhelyezték azokat a nemzeti lobogókat, amelyeket a háborúban elesett hős katonák emlékére készítettek szeretteik.

Ilyen fogadtatás közepette érkezett meg délelőtt 11 óra magasságában József főherceg, aki nagyhatású emlékező beszéde keretében leplezte le a büdszentmihályi hősök szobrát. Azokét a hősökét, akik az I. világháborúban vérüket adták a családjukért, szeretteikért, a magyar nemzetért.

A 65-ös Ludwig bakák az orosz és a román hadszíntereken egyaránt megállták a helyüket. Mindannyian hősök voltak, akik hivatásos katonaként szolgáltak, vagy az első hívó szóra családjuk mellől szólított fegyverbe a magyar nemzet, a hazafiúi kötelesség. Családapák búcsúztak hitvestől, gyerektől, leállt a termelő munka, megürültek a hivatalok, elnémultak a gyárak, műhelyek, sőt még az iskolapadok is gyérebbek lettek. Katonák kellettek a hazának. Katonák, akik fáradtságot, félelmet nem ismerve elindultak a miskolci 65-ös kaszárnya felé. A reggeli vonatok ezrével ontották a bevonulókat, a közeli falvakból lószekérrel vagy gyalogosan érkeztek az emberek.

A szarajevói merénylet után egy hónappal a miskolci pályaudvarról elindult  az első katonavonat Munkács irányába, majd augusztus 26-án elérték Pukarcow városát, ahol a 65-ös Ludwig gyalog ezred megkezdte menetelését az orosz fronton és ezzel beírta magát az I. Világháború katonai történetébe.

A mai napon méltán emlékezhetünk a megújult, megszépült szobrunk árnyékában a büdszetmihályi hősök tetteire, bátor katonáink önfeláldozására, hazaszeretetükre.

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 40 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére