Nagyikám zúzosléje

Már kislány koromban is imádtam a konyhában sürögni, forogni. Édesanyám nem igazán szerette, ha a lába alatt voltam, amikor főzött, de Nagyikám annál jobban díjazta érdeklődésemet. Így hát Mamától tanultam meg többek között az igazi kakasleves, az utánozhatatlan lebbencsleves, a kimondhatatlanul finom, kemencében sütött krumplis pogácsa, a szegedi papucs vagy például a vasvári zúzoslé elkészítésének technikáját. 

Számtalan tanulmány jelent már meg arról, hogyan is kell elkészíteni ezt a helyi specialitást, de azért a Nagyi okítását egyetlen „tudományosan megírt” cikk sem éri fel. Mama szerint a zúzos leves ízvilágának titka abban rejlik, hogy maga a leves kellően erős (nem csípős, hanem erőteljes ízű) legyen, és sokféle húsból készüljön. Ám hiába lesz mennyei ízű a húslevesünk, ha elkövetjük azt a hibát, hogy nem frissen készítjük a kisütött eperlevelet. Már pedig egy ilyen apróság is pillanatok alatt tönkreteheti a várva-várt gasztronómiai élményt.

Mama vasárnaponként vagy a tyúkudvarról, vagy a piacról szerezte be az aznapi ebéd alapjául szolgáló kakast. Hétköznapokon főzött tyúklevest is, de a mennyei kakasleves mindig vasárnap készült. Amikor zúzoslét főztünk, gondosan ügyelt arra, hogy sertéshús is kerüljön a lábasba. A leves kellően zöldséges volt, ám vigyázni kellett vele, mert a sárgarépától könnyen édessé vált az alaplé. Mama receptje szerint húslevesbe mindig tegyünk répát, fehérrépát, egy csokor petrezselymet, zellert, egy paprikát és egy paradicsomot, egy darab édeskáposztát vagy kelkáposztát, néhány krumplit, egy nagy hagymát, fokhagymát, esetleg egy kis zöldborsót, pár rózsányi karfiolt, egy kis maréknyi nagyon zsenge kelbimbót és természetesen jó sok karalábét. Sót sosem tettünk a levesbe addig, amíg főtt, saját készítésű, ma delikátként ismert fűszerkeverékkel ízesítettünk. A levesbe gazdagon került csirke, kacsa, liba és pulyka. Egyiknek a mája, másiknak a nyaka, harmadiknak a szíve, negyediknek a zúzája tetszőleges mértékben.

Vasárnap reggelente nyolc órára általában összeállt a zúzosleves és a nyári konyha sparheltjén szép lassan megindult a főzés. Tíz óra magasságában már az egész környék illatozott a húslevestől, de azért még egy-két óráig főzni kellett az isteni eledelt, attól függően, mennyire volt már vénecske a kakas.

Ez a hosszadalmas főzési idő elegendő volt ahhoz, hogy elkészítsük frissen a levesbe való eperlevelet. Mama elmondta az instrukciókat, én meggyúrta, kinyújtottam és az eperlevél vágóval felszeleteltem a tésztát, majd a jó meleg konyhában hagytuk az asztalon száradni kicsit. Egy-két óra elteltével forró zsírban kisütöttük. Imádtam a frissen sült, ropogós, sózott eperlevelet lopkodni.

Mire a delet elkezdték harangozni a református templomban, már a levesünk elkészült. Feldaraboltuk a zöldségeket, belsőségeket, húsokat egy külön tálba. Az időközben húsleveslében kifőzött rizst is beleraktuk a tálaló edénybe az összevágott apróságok mellé. Papó a harang szavára abbahagyta a munkát, szögre akasztotta a kőműves sapkáját és leült az ebédlőasztalhoz. Mama ekkorra már nyakon is öntötte az összevagdalt zöldségeket, húsokat, belsőségeket és rizst jó sok aranysárga húslevessel. A tésztát külön tányérban tette az asztalra, mert a sült eperlevél könnyen elázott és akkor elveszítette ropogósságát, így hát mindenki magának adagolhatta saját szája íze szerint. A szopogatni való húsos csontokat sem raktuk a zúzoslébe, mert egy-egy kóbor csontszilánk könnyen elvette az ember kedvét a levestől. Aki szerette a nyakát, püspökfalatját, lábát, fejét, „kódusernyőjét”, az szedett magának a tányérjába és jóízűen nekiláthatott a falatozásnak.

Sosem felejtem el azokat a főzéseket, mint ahogyan azt sem felejtem el, milyen íze volt Nagyikám zúzosléjének. Én magam is gyakran főzöm, bár a családban már csak nagyon kevesen vannak, akik szeretik, úgyhogy leginkább saját magamnak kedveskedem vele, hiszen nekem ez a legfinomabb leves a világon. De bármennyire is jól készítem el, és bármennyire is eltalálom az arányokat, azt a csodás zúzoslét soha többé nem ízlelhetem már, amit Mamikám készített. Sajnos, ezt is magával vitte…

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 56 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére