Vasvári HírmondóSportszelet (2)Mesél a múlt - avagy - beszélgetés egy olimpiai bajnokkal

Mesél a múlt - avagy - beszélgetés egy olimpiai bajnokkal

A Magyar Olimpiai Akadémia szeptember 10-én Tiszavasváriban tartotta kihelyezett ülését. Ezen a különleges találkozón lehetőségem nyílt Gedó Györggyel, 1972 ökölvívó olimpiai bajnokával beszélgetnem.

 

- Hogy szolgál a kedves egészsége Gyuri bácsi?
- Köszönöm kérdését, koromhoz képest jól nézek ki, úgy is érzem magam, mint ahogy a kéményseprő mondaná.
- Ön négy olimpián vett részt, az 1972-es müncheni olimpián sikerült az aranyérmet is megszereznie. Hogyan élte meg akkor az olimpiai terrortámadást?
- Az izraeli vezetők meghívtak bennünket egy fogadásra, amiről öt percet késtem. Ha időben érek oda, valószínűleg engem is lelőnek. Mikor elindultam, már hallottam a lövéseket. Elbújtunk, vártuk mi fog történni. Két izraeli sportolót lelőttek, kilencet túszul ejtettek. A palesztin Fekete Szeptember terrorszervezet tagjai tele voltak robbanóanyaggal és kézigránáttal. A német biztonságiak ott követték el a nagy hibát, hogy lelőttek egy terroristát, és a kilenc túsz is életét vesztette. Azzal fenyegetőztek, ha folytatjuk, az olimpiát, robbantanak. Az Olimpiai Bizottság elnöke kijelentette: márpedig folytatjuk, nem alkuszunk. Ezzel az izraeli vezetés is egyetértett. A 100. magyar olimpiai bajnoki címet én szereztem meg a terrortámadás után. Igaz, Hegedűs Csaba ezt vitatja, de én, mint egy jóindulatú ember azt mondtam: egy klubban vagyunk, mindketten olimpiai bajnokok lettünk. Nem mindegy hogy 100 vagy 101. érem?
- Ön az olimpiai bajnoki cím mellett kétszeres Európa bajnok is.
- Igen, 1969 Bukarest, 1971 Madrid. Katowicében volt 1975-ben az Európa bajnokság, én akkor szereltem le, és nem tudtam felkészülni rendesen a világbajnokságra sem. Katonának vittek 1973. november 23-án. Az akkori katonai szabályzat értelmében nem vihettek volna el csak 6 hónapra, mivel 1973 júliusában született a fiam. Nyolcszoros Magyar bajnok, háromszoros Berlini Dinamó kupagyőztes, (ami világbajnokságnak felel meg), kilencszeres Sziklai Sándor Honvéd kupagyőztes, nyolcszoros Dobó István emlékverseny győztes vagyok. Az 596 mérkőzésből 10-et vesztettem, 58 éve része az életemnek az ökölvívó sport. Edzőm és nevelőapám, Adler Zsigmond volt. Éltem Izraelben és Kanadában is.
- Mennyi munkára volt szükség ezeknek az eredményeknek az eléréséhez?
- Nagyon sokra. Napi három edzésem volt. Hét évesen, 1956-ban kezdtem el sportolni aktívan.
- Mi a véleménye a jelenkori bokszról?
- Amikor bevezették a „védősisakot”, akkor azt mondtam, hogy ez nem a mi ökölvívó sportunkhoz való. A periférikus látást zavarja. Na és persze a pontozógép bevezetése... Innentől kezdve 20 év alatt tönkreverték az egész magyar ökölvívó sportot. Kínlódunk, épp hogy élünk…

Sajnos a beszélgetésre fordítható idő hamar elszállt, a huncut, szívesen évődő, vicces kedvű, ma is egyenes gerinccel járó Gyuri bácsinak indulnia kellett. A búcsú perceiben a tömegből valaki azt kérdezte tőle: „-Gyuri bácsi, mi a legjobb dolog az életben?” Egyetlen pillanatra elgondolkodott, majd mosolyogva énekelni kezdte a slágert: Szeressük egymást gyerekek..! Olimpiai bajnok társai összeölelkezve csatlakoztak hozzá. Öröm volt hallgatni ezt a nagyszerű embert, akitől nem kellett sokat kérdezni, hisz elevenen élnek benne a múlt emlékei és áradt belőle a szó. Szerintem még napokig tudott volna mesélni, én pedig napokig tudtam volna hallgatni.

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 81 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére