Vasvári HírmondóHírplacc (2)Nyílt térValóra vált a fafaragó álma

A lángot táplálni kell

Március 15-én az 1848/49-es forradalomra, szabadságharcra emlékezünk. Ilyenkor mi, tiszavasváriak fejet hajtunk városunk névadójának szobra előtt. Méltán tölt el bennünket büszkeséggel, hogy Vasvári Pál elévülhetetlen érdemeivel  a márciusi ifjak egyike volt. Iskolai tanulmányai egy tudós, polihisztor ragyogó képét mutatják, de tisztánlátása, hazaszeretete a politika világába vezette, tenni vágyása a forradalmi változást sürgetők táborába sodorta. Történelem tanárként, filozófusként egyik kedves megfogalmazása volt: "Amely nemzet önmagát elhagyja, az nem méltó a szabadságra!" Cselekvő tenni akarása vitte a lánglelkű fiatalok közé.

Ez a március 15-e is olyan volt, mint a többi. Borús idővel kezdett, az esőcseppek elhozták a városnak az éltető, életigenlő időjárást. Mint akkor régen. Idén a Találkozások Háza adott méltó helyet a megemlékezésnek, melyen a város színe-java részt vett. Az időjárás nem zavarta el vendégeinket ezúttal sem. Drága barátaink Nyírvasváriból, a Vasváriak Vasváriért Közéleti Egyesület küldöttei Hornyák János vezetésével újra itt voltak. Az 56-os Magyar Nemzetőrség képviseletében Vitéz Lovag Rásonyi István dandártábornok két tiszt társával ismét tiszteletét tette városunkban. A legnagyobb létszámmal a Vasvári Pál Társaság megemlékezői jelentek meg, akik együtt,  szoros, testvéri, baráti közösségbe tömörülve hozzák el minden egyes alkalommal a fáklyát.

A dicséret mellett hangot kell adnom egy kritikai észrevételnek is. Hiányoltam a fiatalságot. Fel kell hívnunk az óvodák, iskolák, középiskolák vezetőinek figyelmét a fáklya átadásának szükségességére. Be kell plántálnunk már kicsi korban a gyermekekbe a hazaszeretet, az öntudatra ébredés, az identitástudat  vonzó, követendő magatartásformáját. Át kell adni a stafétabotot! Táplálnunk kell a lángot! Mutatni kell a célt!  Ne a fotelforradalmárokat kövessék, ne otthon zúgolódjanak! Értelmes, szeretetteljes célkitűzésekkel álljanak ki bátran, tevőlegesen, ahogy a nagy példakép, Vasvári Pál tette. Együtt, egymásért! Ne magánérdekű csatározásokban forrjanak el jobb erőik! "Nem elég jóra várni, a jót akarni kell, s nem elég akarni, de tenni, tenni kell!" Így fogalmazott Váci Mihály. A pedagógusok felelőssége (a szülők mellett) nem vitatható.
A március 15-ei reggeli erőtlen hózápor után esősre váltott az időjárás. Ez azonban nem szegte ünnepi kedvünket, Vasvári Pál szobrát a hűvös ellenére is elhalmoztuk virágesővel. A ragyogó Nap a fák koronája mögött, mintegy biztatásként néha kikandikált és rámosolygott a tiszteletadókra. Mi lehajtott fővel, de büszke öntudattal helyeztük el koszorúinkat, virágcsokrainkat a mindössze 23 évet élt forradalmár szobránál, ahol még soha ilyen csodás, élénk virágtengert nem láttam. Vasvári Pál lánglelkű ifjúként életét adta a szabadságért. Áldott az Ő élete…

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 44 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére