XXI. századi barbárok

„Az Élet él, és élni akar” – írja Ady Endre egyik legszebb versében. Való igaz. Az élet utat tör magának a legmostohább talajban is, egy aprócska magból sudár fenyőt képes növeszteni a létezés. Csakhogy az ember olykor mit sem törődik azzal a hatalmas munkával, amit a természet végez el. A XXI. századi barbárok gondolkodás nélkül derékba törik a 4 éves, éppen termőre forduló gyümölcsfákat, méter magasan vágják ketté az öles tölgyet, egész erdőket pusztítanak el bosszúból, vagy pusztán anyagi haszonszerzésből. Nem a szükség viszi rá ezeket az esztelen embereket a helyrehozhatatlan károkat okozó roncsolásra. Aki szegénysége miatt gyűjtöget az erődben tűzrevalót, az megelégszik a törött ágakkal, az elkorhadt, beteg fák maradványaival, a földről felszedegetett gyújtósnak valóval. Tudja, hogy ha elpusztítja a fát, később nem terem számára még annyi ágacska sem, amivel tüzet csiholhatna szegényes otthonában. A fatolvajok, akik motoros fűrésszel járják az erdőt, teherautóval szállítják a kivágott fát, nem fagyoskodnak. Gátlástalanul tönkreteszik a tiszavasvári gazdálkodók fáradtságos munkájával ültetett gyümölcsösöket, erdőket. Ha pedig rajtakapják őket a lopáson, később bosszúból visszamennek és mindent letarolnak kíméletlenül. A város határában elterülő erdős részeken gyalázatos kép fogadja az embert. A pusztítás nyomai, a derékba vágott, szétroncsolt fák maradványai gyászos képet festenek a ma valóságáról. Hiába a gazdák fáradozása, a féltő gonddal ültetett, nevelgetett fás ligetek, erdőségek, mindez egyetlen pillanat alatt enyészetté válik. A motoros fűrész hangja belerondít az éjszakába és nyomában csak a pusztulás marad…

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 165 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére