Vasvári HírmondóKulturCafé (2)MúzsacsókAnthes Emily: Frankenstein macskája

A sors ajándéka - 2. rész

/Visszalépünk kicsit az időben, Alex és Erika első találkozásához./

Végre eljött a nap,amire már mindketten oly rég óta vártak. Mindketten korán keltek a rendi miatt! Délelőtt kilenc órára beszélték meg a randevút, Erika lakóhelyén. / Harminc kilométerre éltek egymástól, két külön városban./ Erika nem sokat aludt az éjszaka, mert folyton az első találkozásuk járt az eszében. Rengetegszer lepörgette magában ezt a filmet, újra és újra visszajátszotta, de mindig másképpen./ Mondhatni ébren álmodott!/. S mindannyiszor ott volt benne a félsz, a negatív hozzáállás. Sokszor megfogalmazódott benne, az a szó, hogy mi van ha! Mi van ha  élőben nem fog tetszeni Alexnek, vagy ha nem úgy sülnek el a dolgok, ahogyan azt ő szeretné, vagy ha  egy hang sem jön ki majd a torkán izgatottságában,és elkezd dadogni. Ezekkel a gondolatokkal telt el az estéje, s mire elért a „lesz ami lesz”-gondolathoz, addigra reggel lett.
Miután kikelt az ágyból, első dolga volt, hogy a fürdőszobába ment, hogy vegyen egy hideg fürdőt, de előtte belenézett a tükörbe,  és nem tetszett neki amit látott. /karikák a szeme alatt, a kialvatlanságtól./ Gyorsan lezuhanyozott, majd kisminkelte magát, de csak úgy lájtosan. Nem vitte túlzásba. Feltett egy kis alapozót az arcára, hogy a szemei alatt lévő ráncokat eltüntesse, és kirúzsozta az ajkait. Egyhamar felöltözött, és a tükörben nézegette magát,de mint a legtöbb nő, ő sem volt elégedett az alakjával. Túl soványnak találta magát. Mikor mindennel elkészült,  az órájára nézett. Épp nyolc óra volt. Még volt egy óra hossza volt a találkozásig.

Alexnek is hasonlóan telt az estéje, mint Erikának, még a gondolataik is egyformák voltak. Neki is ugyan úgy kétségei voltak, a sikeres találkozást illetően. Alex a lezser ruhákat szerette, ezekben érezte jól magát. Most is ilyen ruhákat vett fel, arcán két napos borostával,amit Erika kedvéért hagyott meg, /mivel Erika a borostás férfiakat tartja igazán sármosnak./

Alex hétórakor indult el a buszmegállóba, mivel azzal ment a megbeszélt találkozóra. Az út oda, több mint negyven perc volt. Úgy volt vele, hogy inkább érjen oda egy órával hamarabb, mint hogy 10 percet is késsen és megvárassa szíve hölgyét. Ahogy a buszmegállóban állt, minden gondolata Erika körül forgott olyannyira, hogy kizárta a külvilágot, és szinte már maga előtt látta a pillanatot,amikor először látja meg Erikát,és ahogy ott áll előtte, és rá mosolyog. Csak akkor eszmélt,amikor a busz már a megállóban állt, és az utasok szálltak felfelé. Ezért gyorsan elhessegette gondolatait és felszállt a buszra. A busz, negyven perc alatt ért át a másik városba, /Erika lakhelyére./ De ez az idő Alexnek húsz percnek tűnt, mivel csak bámult kifelé az ablakon, s a gondolatai már máshol jártak. Amikor leszállt a buszról, a szíve hevesebben kezdett el verni, és egyre jobban kezdett izgulni.

Szíve a torkában dobogott, miközben elindult a hőn áhított cél felé, hogy beteljesüljön vágya, amire oly régóta vágyott. Megállt a kávézó ajtaja előtt, erőt vett magán, és belépett az ajtón. Erika már ott volt, az egyik asztalnál ült, és messziről is látszott rajta az izgatottság. Alex már az ajtóból megismerte őt, odalépett hozzá, és két puszival üdvözölték egymást, s ekkor mindketten megkönnyebbültek. Alex rendelt két kávét, és beszélgetni kezdtek, s egyhamar feloldódtak. Úgy beszélgettek egymással, mintha már ezer éve ismernék egymást, és nem ma találkoztak volna először személyesen. Húsz perc után már önfeledten beszélgettek, gátlások, és izgatottság nélkül. S pár perc múlva, Erika Alex ölébe ült, és szenvedélyesen megcsókolták egymást. Közben mindketten arra gondoltak, hogy milyen régóta vártak ezekre a percekre, ezekre a mondatokra, csókokra. De megérte várniuk………

/Kilenc hónap múlva!/

Erika egy gyönyörű, egészséges kisfiúnak adott életet. Ezzel beteljesül kettejük közös vágya, egy gyermek. A baba érkezésével mindkettőjük életébe beköltözött a boldogság. A kis csöppség bearanyozta mindennapjaikat, s arcukon újra mosoly ült. Erika is kezdte elfeledni, a betegsége minden szenvedését, fájdalmát, s mivel mindez már a múlté, úgy döntött végképp lezárja a múltját. Kitöröl mindent agyából, ami a volt betegségére emlékezteti. Most újra boldog, s ez a legfontosabb számára! Így hárman beköltöztek egy újonnan vásárolt kertes házba. Alex új állást kapott, ahol sokkal több lett a fizetése,mint az előző munkahelyén volt. Hétköznaponként, reggeltől estig dolgozott, napi tíz-tizenkét órákat. Eközben Erika otthon volt a gyermekükkel. Hétvégenként Alex nem dolgozott, így ilyenkor együtt tudtak lenni hármasban, egy igazi családként. Az egyik este Alex fáradtan tért haza a munkából, kimerült mivel az utóbbi időben rengeteget dolgozott. Alig, hogy megvacsorázott, lefeküdt pihenni, tévézni, de rögtön el is aludt.

Álmában a munkahelyén volt. Megcsörrent a mobilja, s izgatottan vette fel, mintha érezte volna, hogy valami baj van. Nem érkezett beleszólni a telefonba, mert amint felvette, a vonal másik végén, Erika anyukája, sírva ,megtört hangon szólt bele.
-Alex, Erika rosszul lett itthon. Hirtelen össze esett,és elvesztette az eszméletét. Nemrég vitte el a mentő. El tudsz jönni a munkahelyedről? Bemennénk hozzá a korházba! Alexben ekkor meghűlt a vér, csak nézett maga elé, s hirtelen nem tudta mi tévő legyen.
-Ugye ezt csak álmodom?- Kiabálta magában.
Pár perc múlva,amikor feleszmélt, és felfogta, hogy mi történt, beült az autójába és a kórházba sietett. Útközben felvette Erika anyukáját. Amikor a kórházba értek, a főorvos már a kórterem előtt várta őket.
-Jó napot!Nagyon vártam önöket! Sajnos rossz hírt kell közölnöm önökkel. - Mondta leszegett fejjel a főorvos,és tovább folytatta. A további mondatoktól mindketten féltek!
-Erikának szívinfarktusa volt, ami még a betegségéből maradt vissza. Amikor beszállították a kórházba már nem volt magánál, nehezen lélegzett. Újraélesztést kellett alkalmaznunk,ami sajnos nem járt sikerrel. Több mint fél óráig küzdöttünk az életéért, de nem sikerült újra éleszteni,és sajnos elhalálozott. Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem!-
Ekkor Erika anyukája, hangos sírásban tört ki, nem hitte el amit hallott. S nem sokkal később sokkos állapotba került. Alex leült a folyosón lévő egyik székre. Ereiben meghűlt a vér,s csak nézett maga elé. Nem folytak a könnyei. Ő belülről sírt, lélekben. Hatalmas fájdalmat érzett a szívében, s úgy érezte,hogy egy világ omlott össze benne, s hogy ezzel vége az ő életének is, mert Erika nélkül nem tud élni, és nem is akar. Mert Erika volt a mindene,az élete értelme, s most,hogy már Erika nincs, az ő élete is elvesztette értelmét. Becsukta szemeit, s visszagondolt az Erikával töltött közös boldog napokra. Míg nem egyszer csak elájult.
-Jó reggelt drágám! Hogy aludtál? –Szólt hozzá Erika.
Alex kinyitotta a szemét, s csak nézett mindenfelé, tekintete még homályos volt, csak egy emberi alakot látott maga előtt. De amikor egy csókot érzett az arcán, nem tudta, hogy most mi van! Hogy álmodik, vagy ez a valóság! Tekintete ekkor kezdett tisztulni, s meglátta maga előtt Erikát, karjában a piciny gyermekükkel. Ekkor döbbent rá, hogy ez a valóság, s mindaz a szörnyűség ami Erikával történt, az csak álom volt. Ettől megkönnyebbült, és az örömtől könnyes szemekkel,boldogan ölelte magához, kedvesét,és gyönyörű gyermekét, s mindkettőjüket megcsókolta.
-Üdvözöllek a valóságban kedvesem!- mosolygott rá Erika, szívében tele boldogsággal.

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 52 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére