Amikor már nem leszek!


Amikor már nem leszek,
s kihunynak a szemeimből a fények,
a csönddel eggyé olvadok,
a életem lámpái végleg kiégnek.

S talán majd rám terül az ég
fekete, hívó csöndje,
a múlt homályában végleg elveszek,
s eltűnök e földről. El, örökre!

S majd odafönt a csillagos égen,
az égi magaslaton át,
felhő kezeimmel szerte hintem,
szívem repdeső mosolyát.

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 7 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére