Vasvári HírmondóHírplacc (2)Nyílt térMAGÁNVÉLEMÉNY - XXI. SZÁZADI RABSZOLGASÁG

MAGÁNVÉLEMÉNY - XXI. SZÁZADI RABSZOLGASÁG

Két éve történt, hogy egy viszonylag magas beosztású ismerősömmel utaztunk és szóba került a közmunka problémája. Én elővezettem a nézetem, miszerint az egész egy modern kori rabszolgaság, annak is a lepusztult változata. Türelmesen végig hallgatott, majd megkérdezte: te mit tennél a helyünkben? Segélyeznél a semmire, vagy megpróbálnád elkerülni, hogy számításból az állam nyakán élősködjenek egyesek?
A rabszolgaság az emberi civilizációval egyidős intézmény. Birodalmak épültek a rabszolgák vérén, s csontjaik olyan mindenki által ma is csodált építményekben porladnak, mint például a Kínai Nagy Fal. Ezt az építményt állítólag a világűrből is látni. Némi iróniával azt is mondhatnánk, hogy egy idegen elsőre a rabszolgaság építményét látná meg az emberi civilizációból először. Néhány keleti állam kivételével Európában hivatalosan a 19. században mindenhol eltörölték az elnyomásnak ezt a formáját. Magyarországon már a középkorban elhalt ez a „nemes intézmény”, helyét a jobbágyság vette át, de mint az kiderült, csupán csipkerózsika álmát aludta. Persze nevelési célzattal „kényszermunka” néven még alkalmazták, azonban ennek gazdasági és nevelő hatása elég elhanyagolható volt. Napjainkban egy új formája kelt életre, s mi több, egyfajta kegy eredményeként lehet részese az emberfia. Szemérmesen közmunkának nevezik. Nem tévesztendő össze a jogrendszerünk által alkalmazott kisebb vétségekért kiróható büntetési formával. Abban az esetben ugyanis nem kell érte sorban állni. Létrejötte Magyarországon - véleményem szerint - kifejezetten egy olyan állami gépezet tehetetlenségének köszönhető, amely saját fenntartásának érdekében egyre mohóbban kebelezi be a még szabad erőforrásokat, és próbálja markában tartani az egész államiság alappillérét képező helyi önkormányzatiságot. Egy, a helyi polgárság képviseletére, életének irányítására hivatott, választott testületet csupán a központi hatalom rendeleteink szolgalelkű végrehajtójának a szintjére akarja süllyeszteni a valóságtól egyre távolabb kerülő hatalom. Ennek érzékletes példája a közmunka. A közmunkaprogram lenne hivatva a munka világába visszavezetni az onnan kikerülteket, legalábbis, ez létrejöttének hivatalos indoklása. Én inkább azoknak a véleményét osztom, akik egyfajta szociális pótcselekvésnek tekintik. Az az alapelv még csak helyes lenne, hogy a bajban lévőnek nem segélyt kell adni, hanem lehetőséget a kilábalásra. Viszont ennek az egésznek a megvalósítása leginkább ellenszenvet vált ki minden jó érzésű honfitársunkból. A katonaviselteket főként arra emlékezteti, amikor a laktanyában csak azért, hogy lefoglalják a katonákat, mindenféle „hasznos” tevékenységet találtak ki számukra. Számos helyen megesett, hogy egy cég vagy közintézmény leépítés címén egyik héten felmondott dolgozóinak, majd a következő héten már ugyanezeket az embereket közmunkásként foglalkoztatta eredeti fizetésük töredékéért. Ez egyáltalán nem vidéki jelenség! Budapesten is számottevő közintézményben dolgoznak akár a saját szakmájukban közmunkások, mert úgy költségkímélőbb. Jelzem, túlnyomó többségüket államunk tartja fenn és mint olyanoknak, a költségvetésük is tőle függ. Minek lehetne ezt tekinteni, ha nem annak, hogy államunk tevőlegesen támogatja a modernkori rabszolgaság intézményét? Az ókori Róma szenátorai, kik mesterei voltak annak, hogy lehet a törvénytelenséget törvényesíteni, s kései jogász utódaiknak példaképei lehetnek, bizony elcsodálkoznának, ha látnák, hogy a rabszolgaságot nem fegyverrel kényszerítik emberekre, hanem kegyként osztogatják. Igen kegyként! Míg Rómában a rabszolgák inkább szabadultak volna az iga alól, manapság egymással versenyezve hajtják meg magukat a rászorulók. Megfékezésükre korbács helyett elég annak a lehetősége is, hogy amennyiben bármilyen okból kikerülnek a programból, fél évig nem hogy segélyt, de semmilyen állami ellátást nem kaphatnak. Ez a korbácsnál is nyomósabb érvnek tűnik. Társadalmi haszon? Nos! Ennek a hasznosságáról már lehetne vitát nyitni. Mivel országszerte az önkormányzatok nem igazán tudtak felkészülni közmunkások foglalkoztatására, hirtelen kellett elfoglaltságot találni számukra. Komolyabb szakmai tevékenységről (a már említett példák kivételével) nem lehetett szó, hiszen – főképp vidéken - a közmunkaprogramban résztvevők iskolai végzettsége éppen csak eléri a minimális szintet. Sok közöttük konkrétan analfabéta. Ez rögtön felvet egy másik kérdést. Hogyan érheti el célját az egész kezdeményezés, hiszen  a végső cél az, hogy a munka világába visszavezessék a valamilyen okból kiszorultakat? Azt már csak félve említem meg, hogy ugyanezen oknál fogva az általuk végzett munka köz- és gazdasági haszna szintén erősen megkérdőjelezhető. Budapesten valamivel könnyebb a helyzet, mert ott a közmunkásokat alkalmazzák például szavazási plakátok eltakarítására is. Megesik, hogy idő előtt, bár ezt az illetékesek hevesen tagadták. Szeptember elején a televízióban közvetítették Országgyűlésünk napirend előtti szócsatáját. Miniszterelnökünk az ellenzék egy kérdésére, - mely a közmunkások bérezését firtatta -, hevesen reagált. Közölte országgal, világgal, hogy kormányunk megvédi az ellenzék támadásaitól a közmunkásokat, hiszen ők a társadalom számára nélkülözhetetlen munkát végeznek. Felötlött bennem a kérdés, hogy a védelem helyett nem lenne tisztességesebb az anyagi megbecsülés, mely esetleg némi vásárlóerőt is jelentene?

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 195 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére