József Attila versével köszöntjük a Költészet Világnapját

A marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára, Naima Tabet 1998-ben UNESCO-hoz intézett levelében javasolta, hogy jelöljék ki a nemzetközi költészet napját. Egy évvel később, 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka a Költészet Világnapjává nyílvánította március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját. Ez a nap még véletlenül sem keverendő össze a Magyar Költészet Napjával, amelyet április 11-én, József Attila születésnapján ünnepelünk mi, magyarok. Az ember vagy szereti a verseket és ezért olvassa is őket, vagy nem olvassa őket, ezért nem is igazán éri és szereti azokat. Pedig versek nélkül az életünk sokkal szegényebb, sivárabb, megszülető és elhaló érzelmeink a költészet nélkül némák maradnak. A Költészet Világnapján József Attila egyik legszebb versével köszöntjük mindazokat, akikben otthonra lelnek a lélek szavai.

"Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél."

1926

 

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 32 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére