Menzai ételtől fulladt meg a kislány

Tragikus iskolai balesetről adott hírt a televízió:  egy 13 éves veszprémi általános iskolás kislány megfulladt a menzai ebédtől. Egy uborkadarabot félrenyelt és nem volt senki, aki segítsen rajta, így társai szeme láttára halt meg a gyermek. A felháborodáson és a tehetetlen düh érzésén túl ilyenkor sok egyéb kérdés is megfogalmazódik az emberben.

Miért is nem volt a közelben egyetlen felnőtt sem? Hol volt a pedagógus, akinek a gondjaira voltak bízva az ebédelő gyerekek? Hol voltak a konyhai dolgozók? Miért nem votl egyetlen ember sem, aki tudta volna, mi a teendő ilyen esetekben? Mennyit ér az iskolai tananyag, és az iskolai oktatás, ha minden olyan felesleges dologra megtanítja gyermekeinket, amelyeket sosem használnak majd életük során? És miért nem tanítják meg azokat az alapvető, sok esetben életet mentő technikákat, amelyek akár életet is menthetnének? A magas szintű, felsőoktatásban használatos matematikai képletek helyett mennyivel értelmesebb lenne ismerniük a Heimlich-féle műfogást, a stabil oldalfektetést, a mesterséges lélegeztetést, a vérzéscsillapítást, a pánkhelyzetek kezelését? Miért nem a való életre készíti fel az iskola a gyermekeinket? Nem lenne-e időszerű, hogy a pedagógusok továbbképzési kötelezettségei között szerepeljen az elsősegély-nyújtási ismeretek felfrissítése, különös tekintettel arra, hogy az újraélesztés gyakorlata is jelentősen változott az elmúlt évtizedekben?

Az életmentéshez gyakorlatra van szükség, nem csupán elméleti oktatásra. Hány gyermeknek kell értelmetlen halállal fizetnie még a magyar oktatási rendszer átgondolatlanságból eredő hibáiért? Az a veszprémi kislány ma is élhetne, ha...

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 46 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére