Anyák napja - kicsit másképp...

Már egészen aprócska gyermekként imádtam május első vasárnapjait. Kezdetben Édesapámmal, később időközben megszületett testvéreimmel is igyekeztünk minden esztendőben megtalálni a legpompázatosabb orgona-, ibolya-, nárcisz-, gyöngyvirág-, vagy tulipáncsokrot, hogy a nagy nap reggelén együtt köszönthessük Anyát.  Az évek jöttek, mentek, de a szép szokás maradt, legfeljebb a virágok változtak. Idén az év –számomra- legszebb napjára, május 1-ére esik az Édesanyák Napja. Ezúttal is féltő gonddal állítom össze szeretetcsokromat annak, akitől az életemet kaptam, és aki nélkül soha nem lehettem volna az, aki vagyok. Ebben az évben is elmegyek hozzá és elmondom neki, hogy a szívemen ülő fájdalom, valójában sosem szűnik és megkérem, vigyázzon a kisfiamra odaát helyettem. Néhány elhaló mondat kíséretében megünneplem őt a magam módján. Virágot is adok neki, de megölelni már nem tudom. Meseszép tavaszi csokor egy aprócska síron… Ma már csak ez az én köszönetem. Neki. Az Édesanyámnak…

Szombat esti frász

A 17 év körüli fiú a szórakozóhely padlóján feküdt, körülötte egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Néhányan próbálták az elsősegélynyújtás alapvető szabályait alkalmazni, megfelelő pozícióba fektették, ruházatát meglazították, vizes ruhával törölték az arcát, mellkasát. A kezdeti hatalmas lárma egyre csöndesebb morajjá változott. A fiatalok kezdték megérezni a rémület semmihez sem hasonlítható ízét. A szirénázva érkező mentőautó újabb pánikhullámot indított el a tömegben, sokan kimenekültek az épületből, csak hogy ne is lássák, mi történik odabent. A fájdalomtól eltorzult arcú fiúról szerencsére hamar kiderült, hogy a nem kis mennyiségű alkohol mellé több doboz energiaitalt is elfogyasztott. Szíve megállíthatatlanul zakatolt, erősen verejtékezett, vérnyomása az egekig szökött, mellkasát fájlalta és közel állt az öntudatlan állapot eléréséhez. Kétségbeesetten hívta édesanyját, aki a fiúval történtekről mit sem sejtett odahaza. A mentősök pillanatok alatt felmérték a helyzet súlyosságát és a legszükségesebb teendők elvégzése után már robogtak is a fiúval a nyíregyházi kórház sürgősségi osztályára. A vijjogó, villogó mentőautó pillanatok alatt eltűnt a templom előtti kanyarban, hangja egyre távolabbról hallatszott. A tömeg bulizós kedve alábbhagyott a jeges rémülettől, a fiatalok többsége néhány perc múlva hazaindult.
A srácnak ezúttal „szerencséje” volt.  Alig 17 évesen átvészelte élete első infarktusát. Az évek óta elfogyasztott túlzott mértékű energiaitaloknak köszönhetően szívizmai súlyosan károsodtak. Teherbíró képessége, immunrendszere, idegrendszere megsínylette a folyamatos doppingolást és szervezete pillanatok alatt egy öregemberéhez lett hasonlatos. Nagy ár ez némi energiáért…

Gyermeknapra

Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék,
nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyermekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, s azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről,
és többet a szeretet hatalmáról!

Advent első vasárnapja van ma

Ma ünnepeljük Advent első vasárnapját. A IV. században VII. Gergely pápa jelölte ki az ünnep időtartalmát és határozta meg a négy adventi vasárnapot. Az adventi gyertyagyújtás szokása azonban későbbre tehető.

Idén pontosan Szent András apostol napjával kezdődik az Advent, a karácsonyi időszak négy várakozással teli és az elcsendesülésnek, a böjtnek teret engedő hete.

A IV. században VII. Gergely pápa jelölte ki az ünnep időtartalmát és határozta meg a négy adventi vasárnapot. Az adventi gyertyagyújtás szokása azonban későbbre tehető, 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el az első koszorút egy szekérkerékből.

Ma kell meggyújtani az első, a hagyomány szerint sötétlila gyertyát az adventi koszorún. Minden gyertya egy fogalmat szimbolizál. Az elsőn héten a hit, a következőkön a remény, majd az öröm és a szeretet fényei gyulladnak ki karácsonyig.

Az Advent szó jelentése eljövetel. Adventus domini, az úr eljövetele. A karácsony közeledte azonban az ajándékok beszerzésének és a gyermekek részéről a feszült várakozásnak is az időszaka. Advent első vasárnapját követően hétfőn már december elseje lesz, ki lehet nyitni az adventi naptár első csokoládét rejtő fülecskéjét. A karácsonyi naptárnyitás szokása a XX. század elején, Németországból induló hagyomány. Türelmetlen gyermekét csitítandó egy édesanya kartonlapokból készítette el az első várakozást segítő szerkezetet, a felcseperedett fiú pedig anyja leleményéből jó üzletet csinált és meggazdagodott. A népi hagyomány szerint az adventi időszak az elcsendesedésé, tiltva volt ilyenkor a tánc és esküvőt tartani sem volt illő Adventkor.

Az adventi és karácsonyi időszak minden izgalma és meghittsége mellett a kisebb-nagyobb lakástüzek időszaka is. ezárt az adventi koszorú körültekintő használata ajánlott minden esetben.

Éhezik a magyar gyerekek fele

ehezo_gyerekekA Gallup közvélemény-kutató OECD-tagországokat érintő kutatása szerint szerint a szervezet tagjai körében növekszik azon emberek aránya, akik nem tudnak megfelelő mennyiségű élelmiszert vásárolni családjuknak. Az arány Magyarországon igencsak elkeserítő: a gyerekkel rendelkező családok körében majdnem felével fordult már elő az elmúlt egy évben, hogy nem tudták a szükséges élelmiszert megvásárolni maguknak és családjuknak. A helyzet ráadásul 2007 óta rendkívüli mértékben romlott hazánkban a kutatás szerint.

Bővebben: Éhezik a magyar gyerekek fele

A nap igazsága

Ha valaki utánoz, az mindig örvendetes. Egyrészt, mert az illető kimutatja tudásunk iránt érzett igen intenzív elismerését, másrészt mert nem kell aggódnunk, hogy önálló gondolataival leköröz minket!

Kampányolóknak

Bővebben: Kampányolóknak

A Messiás nem én vagyok

Visszatekintő: Májusi lapszámunkban jelent meg (A Szerk.)

Bővebben: A Messiás nem én vagyok

Gyermeknapra

Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.

Megkopott az emlékezet?

Protokoll-mentes, csendes, méltóságteljes megemlékezésre invitálta a város apraját és nagyját a Vasvári Pál Múzeum a Kabay János Emlékhét megnyitója alkalmából.

A perzselő délutáni hőségben a város vezetőségét és a szervező intézményt képviselők, illetve a sajtó munkatársai érdeklődve figyelték, vajon hányan veszik a fáradtságot és tisztelik meg jelenlétükkel a koszorúzási ünnepséget, amelyet Kabay János szülőházához hirdettek meg.

A nagymutató már jócskán elütötte a 14 órát, amikor a maroknyi várakozóhoz egy kisiskolásokból álló csoport csatlakozott. Baloghné Szűcs Zsuzsanna múzeumvezető hűen a meghirdetett protokoll-mentességhez, néhány rövid szóval elmesélte a gyermekeknek hol vagyunk és miért. Kedvessége és mondandója feledtette a felnőttek szívének zugában megbújó csalódottságot, ami abból fakadt, hogy ismét az emberi közönnyel szembesültünk. Pedig, ha valaki, hát Kabay János mindenképpen olyan ember volt, akire emlékezni kell(ene), míg világ a világ. Tiszavasvári neve visszavonhatatlanul egybeforrott az Ő nevével, munkásságával, sikereivel. Emberek százainak, - sőt, a szebb időkben - ezreinek biztosított megélhetést találmánya és „harmadik gyermeke”, a GYÁR.

Kabay János ragyogó üstökös csillag volt, mely végigfutott az életek felett, betöltötte a lelkeket ragyogásával, elkápráztatta a világot, és azután eltűnt az éjszakában.Csodálatos férj, apa és kiváló szakember volt, aki maradandót alkotott az emberiség számára. Munkásságára méltán lehetne büszke minden tiszavasvári lakos, ha értenék és értékelnék mindazt az erőfeszítést, amit ez a rövidke élettel megáldott ember tett le az élet asztalára, s ha úgy tetszik, a mi asztalunkra is.

A ma embere nem szeret emlékezni. Bár sokan élnek múltjuk rabságába zárva, önnön életük sajnálkozásából nem bírnak kiszakadni. Pedig néha nem ártana kimásznunk saját gödreinkből, egy-egy órácskát elidőzni olyan régmúlt dolgok fölött, amelyeknek értéke volt nem csak az akkor élők, hanem az utókor számára is. Jó volna elgondolkodni, hogy a régi korok emberei honnan meríthették azt a tömérdek energiát és lelkierőt, amellyel nyomorral terhelt kis életüket emelték piedesztálra. Igen, tanulhatnánk tőlük. És emlékezhetnénk is időnként. Felemelhetnénk elgyötört testünket kényelmes foteleinkből, elszakadhatnánk a virtuális világ bűvköréből, elzarándokolhatnánk a városközpontba egy néma főhajtásra, megengedhetnénk magunknak, hogy megcsapjon bennünket az emlékezés ódon illata és hihetnénk abban, hogy az életünk nem hiábavaló, mint ahogy Kabay Jánosé sem volt az. Az idő vasfoga megtépázza a régi korok emlékeit. A mi dolgunk, hogy továbbadjuk a bennünket követő új generáció számára mindazt, aminek őrzésére minket is megtanítottak, szüleink, nagyszüleink, dédikéink. Az élet értékrendje nem állandó, tőlünk függ, mit őriz meg az utókor a letűnt világokból. S ha már saját nagyjainkat sem vagyunk képesek jó emlékezetünkben megtartani, vajon miben reménykedhetünk mi, egyszerű földi halandók…?

                                                                                                                                                                                                                   

1. oldal / 2

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 88 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére