A kulcs

Igen csekély a valószínűsége annak, hogy ha az ember lánya elhagyja az egyetlen kocsikulcsát, valaki megtalálja és visszajuttatja azt. Pláne nem egy buja növényzettel megáldott cigánytelepen. Pláne nem, egy ezüstösen csillogó oroszlános kulcstartóval megspékelve. Pláne nem, egy seregnyi kíváncsi, érdeklődő, izgő-mozgó, szépre és jóra éhező kiskölyök társaságában. A gyerekek azonnal megérezték a „baj” súlyát, mert négykézlábra ereszkedve keresték mindenfelé a kulcsomat. Az igazi meglepetés azonban az volt számomra, amikor a felnőttek is segítségemre siettek. Sok éve dolgozom már cigánytelepeken, de ez még számomra is a meglepetés erejével hatott. A hosszas keresgélés után már éppen egy szerelőtől kértünk telefonos segítséget, miként is vihetnénk majd haza öreg, de annál kedvesebb járgányunkat, amikor a Közösségi Ház előtti tömegben egy 10 év körüli kicsi lány büszkén mutatta fel az oroszlános kulcsot és torkaszakadtából kiabálta: „- megtaláltam!”. Hiszem, hogy amikor az ember nehéz kérdésekben kényszerül dönteni, a sors mindig segítségére siet. Sok-sok órányi dilemma után választottuk a mintaadás útját, a tanítás, a gyakorlati jellegű nevelés szükségességét és számomra megrendíthetetlen visszaigazolást adott ez az aprócska, ám annál jelentőségteljesebb történés: van remény!

A magyar férfiak jobban gyűlölik a zsidókat?

Az antiszemitizmus nem más, mint a zsidókkal szemben mesterségesen szított vallási és "faji" gyűlölet.
A Kislexikon szerint az antiszemitizmus zsidógyűlölet, amely szélsőséges formájában durva zsidóüldözéssé, a zsidóság fizikai megsemmisítésének elméletévé torzult.

Már a korai középkortól kezdve szórványokban más népek közé beékelten és kisebbségben élő zsidóság elleni gyűlölet szításával sokszor kívánták levezetni a társadalmi bajok okozta feszültséget. Az antiszemitizmus gyakran véres programokhoz vezetett. Magyarországon a XIX. sz. végén lépett fel a politikai antiszemitizmus, s kezdett vallási, faji izgatásba, amelynek a csúcspontja a tiszaeszlári vérvád volt.

A trianoni békeszerződés utáni elkeseredést az uralkodó osztályok újból az antiszemitizmus felszításával, a zsidóság elleni előbb fehérterrorista nyílt erőszakkal, majd államilag szentesített megkülönböztetésekkel (pl. numerus clausus = az egyetemi felvétel korlátozása) akarták levezetni.

Az antiszemitizmus a fasiszta Németországban vált az állami ideológia, a fajelmélet szerves részévé, s először a zsidóellenes törvényekhez (pl. nürnbergi faji törvények), majd a zsidó lakosság elleni fegyveres atrocitásokhoz (zsinagógák felgyújtása, utcai tettlegességek és üldözések stb.), végül "végső megoldásként" a zsidóság tömeges, szervezett pusztításához vezetett. Ennek jegyében gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban és égettek el a krematóriumokban mintegy hatmillió európai zsidót.

A zsidóság elleni indulatok azóta is váltakozó intenzitásokkal lendülnek támadásba. Hazánk a zsidógyűlölet terén ma is az élmezőnyben jár, legalábbis a legújabb felmérések ezt mutatják. A Rágalmazás-ellenes Liga (ADL) 102 országot vizsgáló felmérésében, amellyel az antiszemitizmus és zsidóellenesség szintjét és intenzitását mérték fel több mint 50 ezer válaszadó megkérdezésével, Magyarország a harmincadik lett.

A felmérésből kiderül, hogy a magyar férfiak 55 százaléka hajlik az antiszemitizmusra, a nőknél ez az arány jóval kevesebb, mindössze 28 százalék. A hazai korcsoportokat vizsgálva az eredményekből az is kiderül, hogy legnagyobb arányban a fiatalok, a 18-34 évesek vélekedése, attitűdje lehet zsidóellenes - az index náluk 50 százalékon áll. A 35-49 évesek körében ez az érték már alacsonyabb (45 százalék), az 50 év felettieknél pedig már csak 33 százalékot mutat.
A magyarországi gyűlölködés alapja leginkább a válaszadók szerint (69 százalék) a zsidók üzleti világban meglévő hatalma.

A gyűlölködés ugyanúgy alkotmányos alapjog, mint a böfögés és a Való Világ. A valódi szabad, demokrata gyűlölködő mindenáron kitart a jogai mellett, és szabadon gyűlöli az őt rasszistának vagy sovinisztának megbélyegző, kollektíven gonosz és pénzéhes társaságot. S, hogy mire megy vele? A választ mindenki önmaga adja meg erre...

Májusi lapszemle - Közösségi szolgálat egy képviselő szemével

Bővebben: Májusi lapszemle - Közösségi szolgálat egy képviselő szemével

Menzai ételtől fulladt meg a kislány

Tragikus iskolai balesetről adott hírt a televízió:  egy 13 éves veszprémi általános iskolás kislány megfulladt a menzai ebédtől. Egy uborkadarabot félrenyelt és nem volt senki, aki segítsen rajta, így társai szeme láttára halt meg a gyermek. A felháborodáson és a tehetetlen düh érzésén túl ilyenkor sok egyéb kérdés is megfogalmazódik az emberben.

Miért is nem volt a közelben egyetlen felnőtt sem? Hol volt a pedagógus, akinek a gondjaira voltak bízva az ebédelő gyerekek? Hol voltak a konyhai dolgozók? Miért nem votl egyetlen ember sem, aki tudta volna, mi a teendő ilyen esetekben? Mennyit ér az iskolai tananyag, és az iskolai oktatás, ha minden olyan felesleges dologra megtanítja gyermekeinket, amelyeket sosem használnak majd életük során? És miért nem tanítják meg azokat az alapvető, sok esetben életet mentő technikákat, amelyek akár életet is menthetnének? A magas szintű, felsőoktatásban használatos matematikai képletek helyett mennyivel értelmesebb lenne ismerniük a Heimlich-féle műfogást, a stabil oldalfektetést, a mesterséges lélegeztetést, a vérzéscsillapítást, a pánkhelyzetek kezelését? Miért nem a való életre készíti fel az iskola a gyermekeinket? Nem lenne-e időszerű, hogy a pedagógusok továbbképzési kötelezettségei között szerepeljen az elsősegély-nyújtási ismeretek felfrissítése, különös tekintettel arra, hogy az újraélesztés gyakorlata is jelentősen változott az elmúlt évtizedekben?

Az életmentéshez gyakorlatra van szükség, nem csupán elméleti oktatásra. Hány gyermeknek kell értelmetlen halállal fizetnie még a magyar oktatási rendszer átgondolatlanságból eredő hibáiért? Az a veszprémi kislány ma is élhetne, ha...

Szerezd vissza az életed!

Ahány ember, annyi körülmény, annyi akadály, hogy megtalálja a mélybe száműzött életkedvét. Sokan mondják, nem tudják, mit tegyenek, nem tudják, hogyan kell élvezni az életet – sokszor azonban nem is akarják ezt igazán, mert nem tudják, mi az az akarat. Lehet, hogy gyermekként annyira nyomták őket hátulról, hogy nemhogy előre menni, elindulni, de inkább hátrálni, fékezni tanultak meg. Felnőttként ezekből az emberekből hiányzik a motiváció, megtanulták, hogy apu és anyu tudják, mi a helyes irány. 

Aztán ott a súlyos megfelelési vágy, az elérhetetlen ideák, a bűntudat, amelyek – úgy hisszük – mindenek felett állnak, elnyomhatatlan zsarnokként irányítják a döntéseket. Ezeket el kell engedni, ki kell nevetni, meg kell ölni, és tudatosítani: Senki más nem fontos, csakis én, minden ember kívül van, én vagyok az egyetlen, akiért felelős vagyok, mert csakis és kizárólag én tudhatom, hogy mit érzek, mi jó nekem. És ez nem önzőség. Nem önzőség kilépni a szarból. Ha valami szar, akkor miért maradnánk benne? Persze a szart már ismerjük, de rengeteg hely van a világban, ahol aranyat is lehet találni – miért tapicskolnánk hát tovább a kakiban? El kell indulni, méghozzá mélységes hálával a szívünkben, örülnünk kell annak, hogy élünk. Az idő szorít!

(NLC)

Költészet napja

A költészet minden tudások közül a legelső és a legutolsó - épp oly halhatatlan, mint az emberi szív.

Bővebben: Költészet napja

2. oldal / 2

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 10 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére