pillerek

Tiszavasvári múltjának kiemelkedő személyiségei, ereklyéi, neves alkotói, hagyományőrzői, örökségünk megalapozói és védelmezői.

Ülésezett az Értéktár Bizottság

Nagyikám zúzosléje

Már kislány koromban is imádtam a konyhában sürögni, forogni. Édesanyám nem igazán szerette, ha a lába alatt voltam, amikor főzött, de Nagyikám annál jobban díjazta érdeklődésemet. Így hát Mamától tanultam meg többek között az igazi kakasleves, az utánozhatatlan lebbencsleves, a kimondhatatlanul finom, kemencében sütött krumplis pogácsa, a szegedi papucs vagy például a vasvári zúzoslé elkészítésének technikáját. 

Számtalan tanulmány jelent már meg arról, hogyan is kell elkészíteni ezt a helyi specialitást, de azért a Nagyi okítását egyetlen „tudományosan megírt” cikk sem éri fel. Mama szerint a zúzos leves ízvilágának titka abban rejlik, hogy maga a leves kellően erős (nem csípős, hanem erőteljes ízű) legyen, és sokféle húsból készüljön. Ám hiába lesz mennyei ízű a húslevesünk, ha elkövetjük azt a hibát, hogy nem frissen készítjük a kisütött eperlevelet. Már pedig egy ilyen apróság is pillanatok alatt tönkreteheti a várva-várt gasztronómiai élményt.

Mama vasárnaponként vagy a tyúkudvarról, vagy a piacról szerezte be az aznapi ebéd alapjául szolgáló kakast. Hétköznapokon főzött tyúklevest is, de a mennyei kakasleves mindig vasárnap készült. Amikor zúzoslét főztünk, gondosan ügyelt arra, hogy sertéshús is kerüljön a lábasba. A leves kellően zöldséges volt, ám vigyázni kellett vele, mert a sárgarépától könnyen édessé vált az alaplé. Mama receptje szerint húslevesbe mindig tegyünk répát, fehérrépát, egy csokor petrezselymet, zellert, egy paprikát és egy paradicsomot, egy darab édeskáposztát vagy kelkáposztát, néhány krumplit, egy nagy hagymát, fokhagymát, esetleg egy kis zöldborsót, pár rózsányi karfiolt, egy kis maréknyi nagyon zsenge kelbimbót és természetesen jó sok karalábét. Sót sosem tettünk a levesbe addig, amíg főtt, saját készítésű, ma delikátként ismert fűszerkeverékkel ízesítettünk. A levesbe gazdagon került csirke, kacsa, liba és pulyka. Egyiknek a mája, másiknak a nyaka, harmadiknak a szíve, negyediknek a zúzája tetszőleges mértékben.

Vasárnap reggelente nyolc órára általában összeállt a zúzosleves és a nyári konyha sparheltjén szép lassan megindult a főzés. Tíz óra magasságában már az egész környék illatozott a húslevestől, de azért még egy-két óráig főzni kellett az isteni eledelt, attól függően, mennyire volt már vénecske a kakas.

Ez a hosszadalmas főzési idő elegendő volt ahhoz, hogy elkészítsük frissen a levesbe való eperlevelet. Mama elmondta az instrukciókat, én meggyúrta, kinyújtottam és az eperlevél vágóval felszeleteltem a tésztát, majd a jó meleg konyhában hagytuk az asztalon száradni kicsit. Egy-két óra elteltével forró zsírban kisütöttük. Imádtam a frissen sült, ropogós, sózott eperlevelet lopkodni.

Mire a delet elkezdték harangozni a református templomban, már a levesünk elkészült. Feldaraboltuk a zöldségeket, belsőségeket, húsokat egy külön tálba. Az időközben húsleveslében kifőzött rizst is beleraktuk a tálaló edénybe az összevágott apróságok mellé. Papó a harang szavára abbahagyta a munkát, szögre akasztotta a kőműves sapkáját és leült az ebédlőasztalhoz. Mama ekkorra már nyakon is öntötte az összevagdalt zöldségeket, húsokat, belsőségeket és rizst jó sok aranysárga húslevessel. A tésztát külön tányérban tette az asztalra, mert a sült eperlevél könnyen elázott és akkor elveszítette ropogósságát, így hát mindenki magának adagolhatta saját szája íze szerint. A szopogatni való húsos csontokat sem raktuk a zúzoslébe, mert egy-egy kóbor csontszilánk könnyen elvette az ember kedvét a levestől. Aki szerette a nyakát, püspökfalatját, lábát, fejét, „kódusernyőjét”, az szedett magának a tányérjába és jóízűen nekiláthatott a falatozásnak.

Sosem felejtem el azokat a főzéseket, mint ahogyan azt sem felejtem el, milyen íze volt Nagyikám zúzosléjének. Én magam is gyakran főzöm, bár a családban már csak nagyon kevesen vannak, akik szeretik, úgyhogy leginkább saját magamnak kedveskedem vele, hiszen nekem ez a legfinomabb leves a világon. De bármennyire is jól készítem el, és bármennyire is eltalálom az arányokat, azt a csodás zúzoslét soha többé nem ízlelhetem már, amit Mamikám készített. Sajnos, ezt is magával vitte…

Az "értékes" Vasvári Zúzoslé

A tiszavasvári Zúzos-lé vagy más néven a vasvári Zúzos leves, mint a büdszentmihályi eredetű, s a tiszavasvári kistérségben is népszerű, speciális népi étel

bekerült a

Tiszavasvári Települési Értéktárba

2015. szeptember 9-én

„A népek emlékezete a hagyomány. A hagyomány: egy nemzet válasza életkörülményeire, a nemzet igazi személyisége, mellyel időben önmagához és feladataihoz hű maradhat.”

Németh László

Tiszavasvári Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyugati részén, egy különleges gócpontban, 3 megye találkozásánál fekszik, mégis sok szempontból az ország perifériájának számít a már Árpád-korban is lakott település. A megye nyugati kapujaként emlegetett, közel 14.000 lelket számláló várost,országszerte - ahol ismerik - gasztronómiájáról és minősített gyógyvizéről emlegetik. Sok tekintetben hátrányos helyzete ellenére számtalan szellemi, kulturális, természeti és népi hagyománybéli kinccsel büszkélkedhet a Tiszavasvári Járás központja. Mai nevét 1952-ben kapta Vasvári Pálra emlékezve, de voltaképpen 1950-ben jött létre Bűdszentmihály és Tiszabűdegyesítésével. A két település már korábban, 1941 és 1946 között is egyesítve volt Bűdszentmihálynéven. A város számos ősi gyökerű, s az itt lakók identitásának táptalaját adó kulturális jelensége vagy szervezete őrzi a gyökereket tükröző, régi nevet, pl. a már megyei értékké nyilvánított különleges hatásfokú helyi gyógyvizet európai strandnívóval megajándékozó, 3 éve civil üzemeltetésű Szentmihályi Gyógyfürdő, a büdi boszorkányégetés, a rendszeresen megtartott Szentmihály napi város rendezvénysorozat, vagypedigmaga a tiszavasvári zúzos lé,a vagy más néven a vasvári zúzos leves is.

Bővebben: Az "értékes" Vasvári Zúzoslé

A Kabay házaspár közös életműve

A nemzetközileg elismert Kabay házaspár:

Kabay János és Dr. Kelp Ilona közös tudományos életművének, munkássága

bekerült a

Tiszavasvári Települési Értéktárba

2015. szeptember 9-én

 

„Ismerjük be, hogy csupán részei vagyunk e nagy műnek, s bár fontos a szerepünk, csak a mi kis körünket látjuk, de egészében fel nem foghatjuk. Az nem von le a mi értékünkből, hogy a mi véges agyunk elvész a végtelenben.”

Kabay János

„Csak asszisztens voltam, kezére jártam, jegyzeteket vezettem.”

Dr. Kelp Ilona

Tiszavasvári egyik mindmáig legnevesebb szülötte Kabay János és életének, kutatásainak ikerlángja, Kabayné Dr. Kelp Ilona közös munkásságának központi eleme: a világ gyógyszergyártásnak egy döntő szegmensét, a morfingyártást megreformáló, és azóta is meghatározó két speciális találmányrendszer mely Kabay-módszer néven vonult be a tudományos köztudatba. E két, egymással összefüggő gyógyszerészeti felfedezés megmutatta az utat az ellenőrzött morfingyártáshoz az ópium fázis elkerülésével, előbb zöld máknövényből („zöld-eljárás) 1925-ben, majd tovább fejlesztve a technikát 1931-ben száraz mákszalmából („száraz eljárás”), melyet addig csak mezőgazdasági hulladékként használtak. Az világ összes gyógyszergyárában a mai napig az ipari „morfingyártás magyar atyjának” módszerével állítják elő száraz mákszalmából az orvoslásban elengedhetetlen alapanyagot képező morfint.

Bővebben: A Kabay házaspár közös életműve

Katonák kellettek a hazának

Benyusz Marcell történész ünnepi beszéde a szoboravató ünnepségen  -  2015. április 24-én

 

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1935. június 2-án (vasárnap) virág- és zászlóerdőre ébredt Büdszentmihály lakossága. A reggeli órákban már elhelyezték azokat a nemzeti lobogókat, amelyeket a háborúban elesett hős katonák emlékére készítettek szeretteik.

Ilyen fogadtatás közepette érkezett meg délelőtt 11 óra magasságában József főherceg, aki nagyhatású emlékező beszéde keretében leplezte le a büdszentmihályi hősök szobrát. Azokét a hősökét, akik az I. világháborúban vérüket adták a családjukért, szeretteikért, a magyar nemzetért.

A 65-ös Ludwig bakák az orosz és a román hadszíntereken egyaránt megállták a helyüket. Mindannyian hősök voltak, akik hivatásos katonaként szolgáltak, vagy az első hívó szóra családjuk mellől szólított fegyverbe a magyar nemzet, a hazafiúi kötelesség. Családapák búcsúztak hitvestől, gyerektől, leállt a termelő munka, megürültek a hivatalok, elnémultak a gyárak, műhelyek, sőt még az iskolapadok is gyérebbek lettek. Katonák kellettek a hazának. Katonák, akik fáradtságot, félelmet nem ismerve elindultak a miskolci 65-ös kaszárnya felé. A reggeli vonatok ezrével ontották a bevonulókat, a közeli falvakból lószekérrel vagy gyalogosan érkeztek az emberek.

A szarajevói merénylet után egy hónappal a miskolci pályaudvarról elindult  az első katonavonat Munkács irányába, majd augusztus 26-án elérték Pukarcow városát, ahol a 65-ös Ludwig gyalog ezred megkezdte menetelését az orosz fronton és ezzel beírta magát az I. Világháború katonai történetébe.

A mai napon méltán emlékezhetünk a megújult, megszépült szobrunk árnyékában a büdszetmihályi hősök tetteire, bátor katonáink önfeláldozására, hazaszeretetükre.

Lapok Tiszavasvári életéből

Köztudomású, hogy Tiszavasvári két különálló községből létesült. Az idők folyamán, egy-két évtized múlva az itten élők hallomásból, vagy akkor már csak talán a könyvtárban fellelhető, a község múltját felelevenítő helytörténeti kötetekben emlékezhetnek arról, hogy évszázadokon keresztül külön életet élt a két falu: Szentmihály és Büd.

A két község múltja, története a szoros egymásmellé település következtében hasonló. Természetesen mások a szereplők. Akad közös földesúr is. Amikor elnéptelenedik Szentmihály, akkor Büd foglalja el a szomszédos határ-részt, vagy amikor Büd pusztává lesz, Szentmihály gazdálkodik a büdi határban.

Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből I. - Büdszentaihály története című kötetében részletesen foglalkozik az elemi csapásokkal. /pl. árvíz, aszály, mostoha időjárás, a lakosság zaklatása/. Ha Szentmihályt aszály sújtotta, vagy víz öntötte el, természetes, hogy a néhány kilóméterre lévő büdi határt is ugyanaz a kár érte; lakosai ugyanúgy menekültek a török-tatár seregek elől.

Ne számítson az olvasó izgalmas regényre. Több oldalon talán nehézkes az olvasás, a korabeli helyesírás és fogalmazás miatt. Lehetett volna gördülékennyé tenni, de akkor nem érzékelnénk a kort és annak Írásbeli kultúráját. Az érző, gondolkodó ember tudni akarja, kik is voltak Ősei, mennyi üldöztetés, szenvedés, nélkülözés árán maradt fenn az a közösség, amelynek ma ő is - nyugodtan mondhatjuk - megelégedett lakosa. Őseink becsülettel dolgoztak, példamutató munkájuk tette lehetővé a fennmaradást. Legyen-e kis könyv olvasójának is egyetlen ajánlója az az önzetlen munka, ami mögötte van.

Akinek nincs múltja, annak nincs jelene és jövője sem lehet!

Tiszavasvári, 1979. március 15.

Tilinkó unokái vagyunk

Szabadságharc – 1848 – Kossuth Lajos - Petőfi Sándor - Vasvári Pál – Hazaszeretet - Erkölcsi nevelés – Óvodás gyermek...

Óvónőként, pusztán óvodapedagógiai szempontból megélni hazánk nemzeti ünnepét óriási kihívás! Egy óvodás gyermek számára 166 év távlata felfoghatatlan. Mégis, a Haza, a Hazaszeretet, az Én és a Hazám, az Otthonom, a Magyarságom, az Identitástudatom, mind-mind olyan fogalmak, amiket már óvodáskorban el kell kezdeni tudatosítani. De hogyan?

Bővebben: Tilinkó unokái vagyunk

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 85 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére