versvarazs

Vers mindenkinek

Egy virág története

Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág,
aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát,
pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege,
hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje,

de valami miatt mégis mindig tartotta magát,
talán mert várta azt az igazi nagy csodát,
mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit,
amik a többi virágtárstól megkülönböztetik.

Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik,
elfogadják különcségét, és akként szeretik,
azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel,
amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el.

A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta,
hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja,
s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye,
mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele.

Szép májusi nap volt és rátalált egy ember,
lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel,
majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét,
hogy az, végre érezhette a puha érintést.

Boldog volt a virág, nagyon-nagyon boldog,
de elgyengült szirma a két tenyérre hullott,
mert oly, de oly sok idő telt el a várakozás alatt,
hogy hervadó lelke rostjaira szakadt.

Júlia sírjánál

Tudom, nem élt, de sírját keresem a veronai utcák kövét járva,
Itt már virágot bont a jó akácfa, és új ágat az ifjú szerelem.

Tudom nem élt. A reneszánsz ívek, s alul, a gótcsipkéjű köves kripta
legendát őriz.
Hány nemzedék itta a játékosan pergő rímeket?
Hogy élt, nem élt Júlia s Rómeó?

De bennem élnek, jobban, mint kik éltek, e lépcsőn nem hinni már több,
mint vétek, itt valóságos minden forduló.

S mert aki egyszer itt a sírba hullt, akit e vaskos koporsóba zártak,
érezte illatát minden virágnak, és minden szín a szemével fakult.

Legenda csak, hogy élt egy Júlia?
Legenda csak: szerette Rómeó?

Csinált ereklyehely? Bizony lehet,
A legendához köveket kerestek, hogy e sohasem élt nagy szerelemnek
biztosítsanak földi életet.

Az árkádos udvarban árnyék setteng, itt a kriptában hűvös és hideg van.

Hiszen ők élnek minden szerelemben, és ők ölelnek minden mozdulatban.

Már elfeldtük

Már elfeledtük rég a lányokat,
kikkel kószáltunk vállukat átölelve,
s lóditottunk históriát olyat,
hogy különb annál tőlünk ma se telne.

Holdfény, meleg. Ráérős éjszaka.
S mi - néhány nagyhangú és zöld legényke -
hittük, hogy ami bennünk van: maga
a szerelem sokszálú bölcsessége.

A kedves lányok egyszerű - meleg
szerelme nem sokat nyomott a latban.
Nevettünk rajta. S hittük gőgösen:
jön majd a szenvedély, a halhatatlan.

Az évek mentek. Éltünk eleget.
S most fáj, hogy vártunk, és hiába vártunk.
Ott a régi lányok közt lehetett
az is... az is, kit végül sem találtunk.

Adjál Uram nékem

Adjál Uram nékem
lelki békességet,
szívemnek, testemnek
teljes egészséget.

Embertársaimból
ne küldj ellenséget,
a nagy nyomor idején
hosszú tűrést kérek.

Add meg nekem,
hogy jó szülő lehessek,
s hogy gyermekembe
szépet csepegtessek.

Add, hogy kezeimet
fel tudjam emelni,
hogy napi betevőmet
meg tudjam keresni.

Ültess belém reményt,
hogy jobb lesz
egyszer minden,
adj hozzá mély hitet,
hogy ezt el is higgyem.

Bocsásd meg vétkeim,
mit eddig elkövettem,
emberből formáltál,
ki nem tévedhetetlen.

Mit eddig nem adtál meg,
add meg azt Istenem,
hátralévő életem
mindig boldog legyen....

Azért imádkozom

Uram, azért imádkozom:
Ha megnő majd a gyermekem
S kézen fogva a templomba
Többé már nem vezethetem:
Harangjaink hívó szavára
Magától jöjjön templomodba,
S felnőtt szívét, én Istenem
Ne zárja el tőled soha.

Uram, azért imádkozom:
Ha felnő majd a gyermekem
S az élet majd elsodorja
És többé nem lehet velem,
Ha majd egyszer szól a harang
S temetésre zendül szava
S fáradt asszony-hívásodra
Elindulok hozzád, haza.
Míg búcsúztat a két harang
S ő ott könnyez a síromon:
Érezze meg, hogy akkor is
Ő érette imádkozom.

Adj békét Uram!

Adj békét Jó Uram, sötét harag tombol
Ott szeretnék élni, hol a mosoly honol
Számtalan éhező, fázó ember szenved
Magamhoz ölelnék sok didergő lelket

Adj békét Teremtő, nagy a szükség mára
Mutass sekély jelet, hitünk megtalálna
Elfajzott a sorsunk, fertőzött fenevad
Bizodalmunk fénye minket lassan elhagy…

Adj békét Megváltó, vár reá a lelkünk
Lábnyomod követjük, mikor merre menjünk
Szomjazzuk szavaid, csak már meghallanánk
Szüntelen fürkésszük békéd hívóhangját…

Adj békét Szentanyánk, öled mélyén ringva
Megpihenünk csendjén, mint folyószéli fűzfa
Zene repít minket, szűz szívedből árad
Bűvkörében fürdik, élteti a tájat…

Adj nyugalmat Uram az emberek fiának!
Számmal ki ne mondjam, mind hiába várnak!
Hogy tiszta áldásodért szívemből kiáltsak!...
Hozz békét könyörgöm!!...e békétlen világnak….

A szeretet himnusza

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.

Szelidek

Én azokat őrzöm meg,
akik szelídek maradtak,
mint az őseink rég
csendesnek, igaznak..

Akik megőriztek mindent
a lelkük mélyében,
a szabadság illatát
a pusztáink fényében..

Én azokat őrzöm meg,
akik tisztelik még Istent,
és keresztet vetnek
a templom csendjében..

És könnyet hullatnak
e rögös földre néha,
majd elmereng a szemük
ha a családra gondolnak..

Én azokat őrzöm meg,
akik szelídek maradtak,
mint a szerető anyáink
mikor visszagondolnak..

A régmúlt időkre,
az öreg ház csendjére,
ahol megkopott a kereszt
a veranda szélében.

Vízválasztó

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatásom
Vízválasztó legyen,
Amelynek kopár hegytaraján túl
Eztáni életem
Új forrása ered:
Legyen, kérlek, e forrás
Mélyebbről fakadó,
Nem magának-való
Tisztultabb szeretet.
Legyen e tiszta nedv
Felbuzgó munkakedv,
Önzetlenebb erő,
Malmot hajtó patak,
Szolgáló akarat,
Sziklából feltörő.

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatás
Vízválasztóm legyen,
Amelyen túljutva
Egészen más a táj -:

Hadd mosolyogjak én
Azon is, ami fáj
Azon is, ami e
Világban vaksötét,
Fáklyavivő legyek,
Míg tart e furcsa lét.
Legyek összeszedett,
Szelíden is kemény,
S hogy ne ítéltessem,
Mégse ítéljek én,
Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés,
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek.

Elmúlik a világ
És játékai is,
Még kívánsága is,
Szél szórja szét a színes szavakat,
De sorsom lényegének,
De lelkem Istenének
Beszéde megmarad.

Elfognám szél-szerelmedet

Mióta biztosan tudod,
hogy létezésed éltet engem:
képzelt fölény duruzsoló
biztonságát se szítja bennem
kétségeid sóhaj-szele -
hamuvá lett lobogó gőgöm,
elfognám szél-szerelmedet,
hogy örökké nálam időzzön.

Már gyermekláncfű-bolyhait
lefújtad mind a kétkedésnek,
a "szeret - nem szeret" pihék
úgy fogytak el, ahogy remélted;
szeret - vallott a sorsvirág,
s lehet: e vallomás a veszte...
Talán szeretlek? - megszeretsz.
Szeretlek! - s talán nem szeretsz te.

Úgy vagyok, mint aki magát
megadta épp a harcmezőkön,
s várja, hogy ellensége most
elfogja vagy szívébe lőjön,
rejtélyességem fegyverét
önként, feladva félredobtam,
s hogy foglyul ejts - azt várom én
végleges-kiszolgáltatottan.

6. oldal / 16

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 213 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére